A "festőművész" hitvallása
Milyen gyönyörű a hajnali tó vizén tükröződő napfelkelte! Nem fura, hogy a tó és a nap között szinte semmilyen fizikai kapcsolat nincs? Külön-külön léteznek, függetlenek egymástól. Holmi keveset tudok magáról az emberről, én a hajnali tó vize vagyok. Arcokat, gesztusokat, pillanatokat, érzéseket festek. Tükröződik bennem egy arc, egy mozdulat, egy érzés, de a valóság torzul. Én torzítom el. Olyanná, amilyennek én látom. A festőművész szemével.
Kovács Tamás vagyok, autodidakta festő. Magyarországon, Budapesten születtem, Szaknyérban, egy piciny őrségi faluban van a műhelyem és a galériám. Az állandóvá vált-, szinte kényszeres alkotásvágyam ellenére nem tartom magam festőművésznek.
Nem értek a festészethez
Nem értek a festészethez, a művészethez, nem tanultam rajzolni, festeni. Mérnök és közgazdász vagyok, így kötelezően racionális katonája egy végletekig kiszámítható világnak.
Hogyan csöppentem mégis az arcok, tájképek, absztrakciók világába, ahol az olajfesték jellegzetes illata végleg megpecsételte a sorsomat?
Hogyan léptem át a racionalitást, és engedtem felszínre azt az alkotásvágyat, aminek következtében festmények kelnek életre kezem alatt?
Anno – még iskolás koromban – szüleim jóvoltából szembe jött velem pár tubus festék és egy ecset. Meghatározó emlék volt ez. Egyszer csak azt vettem észre, megszelídítettem életem első vásznát. Új, addig soha nem tapasztalt izgalom töltött el. Csodálatos, szavakba nem önthető érzés volt. Azóta folyamatosan jönnek – mennek a tubusok, ecsetek, de az érzés, ami alkotás közben magával ragad, kiapadhatatlan.
A festőművész alkotásainak születése
Képeim színekből, érzésekből, gondolatokból születnek. Még mindig nem vagyok festőművész! Vászonképeim, olajfestményeim túlmutatnak a racionális geometrián.
A festés, az alkotás lett a második anyanyelvem. Az, amelyikkel ki tudom fejezni a szavakkal el nem mondhatót. Mindazt, mit a vászon magához hív–, tükröz énbelőlem.
„Nem elég, ha ismerjük egy művész munkáit. Azt is tudni kell, mikor csinálta, miért, hogyan, milyen körülmények között. Egyszer majd biztosan kialakul egy új tudomány, talán embertudománynak fogják hívni, amely arra törekszik, hogy az alkotó emberen keresztül mélyebben behatoljon az emberbe.”
Pablo Picasso